Álomszárnyon egy költővel, aki civilben szakképzési tanácsadó. Interjú Zsubrits Zsolttal

Kérlek, mutatkozz be, és mondd el, hogy mivel foglalkozol!

Zsubrits Zsolt vagyok, 52 éves leszek áprilisban. Három nagykorú gyermekem van, akik vagy kirepültek, vagy kirepülő félben vannak. Szakképzési tanácsadóként dolgozom immár 11. éve a Győr-Moson-Sopron Megyei Kereskedelmi és Iparkamarában.

Mióta írsz és miért kezdtél el írni?

Igazából mindig is érdekelt az irodalom. Gyerekkoromtól fogva sokat olvasok. Később aztán különös örömöt okozott, amikor egy-egy író életében és gondolatvilágában mélyedhettem el. De ez a fajta időtöltésem csak hat évvel ezelőtt teljesedett ki egészen, amikor bizonyos belső élmények hatására én is tollat ragadtam. Akkora tudatosodott bennem, hogy hiszen énnekem is vannak saját érzéseim, gondolataim, nekem is szárnyal a képzeletem. És az emberi lélek számos színes, sokszor megfoghatatlan, mégis jelenlévő, és ható rejtelmei szavakban is megfogalmazhatóak, kifejezhetőek. Azóta rendszeresen írok. Elsősorban verseket, rövidebb-hosszabb novellákat.

Melyik korosztálynak írsz?

Alapvetően hobby-írónak tartom magam, aki kedvtelésből, belső késztetésből rakosgatja a szavakat, faragja a rímeket, alkotja a párbeszédeket. Szerintem a koromból és a gondolkodásomból, értékrendemből adódóan a hasonló érdeklődésű emberek olvassák verseimet, prózáimat. Így a középkorúak, főként a hölgyek, akik szintén az élet komolyabb kérdéseire keresik már a választ, illetve vágynak a lélek szép, mélyebb rétegeire is. 

Fotó: A Győri Író Alkotók Klub tagjainak csoportképe a győri Őszi Könyvszalonon, a Szavak a mélyből Antológia könyvbemutatóján

 Van-e valami saját írási technikád, ami kimondottan rád jellemző?

Kicsit konzervatív versírónak határozom meg magam, mert kedvelem a klasszikus kötött formákat. Meghatározott szótagszámú, rímekben, alliterációkban gazdagon alkotom a versszakokat. Talán a hangulati líraiság jellemző rövidebb-hosszabb verseimre. Egy-egy hangulat, pillanatnyi lelki állapotom, elrévedezésem kap formát és tartalmat a verseimben. Külön élmény, ha természeti képek, festmények, vagy egy filmkocka érint meg, mert ezek hatására is viszonylag könnyen születik dallamos-érzésbeli alkotás. Novelláimban szintén az érzelmi szálak, az emberekben és az emberek között zajló lelki megnyilvánulásokat próbálom leírni. Mivel leghasznosabb társam a csend, és annak elérése, ezért gyakran járom a természetet, lehetőségemhez képest sok időt töltök egyedül. Ilyenkor a belső képek, fantáziák eredményei, a lélektartalmai előszeretettel jutalmaznak meg újabb s újabb élményekkel, amelyek szintén papírra kerülnek.

Ha írsz, mennyire éled át a történetet? Volt már olyan eset, hogy nem tudtál megírni valamit?

Lehet azt mondani, hogy mostanában több prózát írok, és rengeteg novellatervem van, amiből apránként azért papírra is kerül.  Hiszen jóval időigényesebb novellákat írni. A képzelőerő rendkívül fontos, és nem szoktam a gondolataimat, történeteimet szigorúan ellenőrizni, gátolni.

 

Volt-e már olyan alkalom, amikor elvetetted az ötletet, mert olyan extrémnek tűnt?

Mindent megírok, ami ötletszintjén erőre kap bennem, csak van, amit félbehagyok, pihentetem rövidebb-hosszabb időre, aztán később folytatom. Szerencsére nincs elvárás, kényszer bennem, nem kell másoknak megfelelnem, ezért igyekszem kivárni a megfelelő időt, amire megérik, beérik, mindaz, ami foglalkoztat.

Mesélnél a megjelent könyvedről?

Az Álomszárnyon verseskötetem nagyjából a korábbi évek terméséből egy válogatás. Főként kötött formájú versek alkotják a könyvet. De található benne szabad vers és mondatvers is. Érdemes külön megemlíteni a haikukat. Ez a rövid, aszkétikus versforma nagyon közel álló hozzám. Kihívásként élem meg, amikor egy hirtelen születő gondolatot igyekszem ebben a 17 szótagban visszaadni, ráadásul legyen csattanója is, lezárása is.

Honnan jönnek az ötletek?

A csendből. Abból az ürességből, ami tele van kifogyhatatlan gyönyörű szép és gazdag tartalmakkal. A fejemben valahogy kavarognak az ötletek, karakterek, jelenetek.

Honnan jön a könyv címe?

 A címek valahogy mindig megtalálnak, keveset görcsölök rajtuk. Akad jó pár belőlük. Aztán a lehetőségek közül azt választom, ami az ismerőseimnek, írótársaimnak is inkább tetszik.

Mit szeretsz olvasni? Kedvenc író és könyv? 

Érdeklődési köröm a filozófia, teológia, lélekgyógyítás köré szerveződik folyamatosan.  Számomra megunhatatlan Hamvas Béla, Lev Tolsztoj, Richard Rohr, Hermann Hesse. A költők közül József Attila, Ady Endre, William Butler Yeats, Rúmi… Alapvetően mindenevő vagyok. Próbálok nyitott és érdeklődő maradni ezen a téren is. Nem rég fedeztem fel magam számára Murakami Haruki novelláit, írásait. De például szívesen olvasom Kepes András regényeit is.

Mit tapasztalsz, felválthatják-e a digitális könyvek, e-könyvek a hagyományos, papír formátumot?

Szerintem nem fogja felváltani még a közel jövőben. Inkább kiegészíti a papíralapú olvasást. Főként a fiatalok körében népszerű.

Fotó: Virág Lajos fotóművész, Póczik Olivér diák, versszavaló, és Zsubrits Zsolt az Összhang – Képre vers kiállításon, 2018 tavaszán

 Ha vásárolsz, melyiket részesíted előnyben?

 Én mindenképpen könyvtárból, és a könyvesboltokból szerszem be, amit olvasni szeretnék.

Van-e valamilyen közösség, ahol hasonló emberekkel vagy együtt?

A Győri Író Alkotók Klubja egyesület tagja vagyok 2. éve. Havi rendszerességgel találkozunk, és témákat választunk, amire szintén készítünk műveket.

Tavaly a győri Őszi könyvszalonon jelent meg első közös antológiánk Szavak a mélyből – Partra vetett gondolatok címmel. Ebben helyet kapott két versem és két novellám is. Ösztönző tud lenni, ha hasonló érdeklődésű, irodalmat szerető emberekkel vagyok együtt.

Fotó: A 2018-as tavaszi Összhang – Képre vers győri kiállítás megnyitóján a szavalók, a felkészítő tanár, a Győri Író Alkotók Klubja Egyesület tagjai, és a fotósok

A győri fotósok közül többel vagyunk munkakapcsolatban, évek óta készítjük el a Költészet napjára Képre vers kiállításunkat közösen. Idén a Győri Vasutas Művelődési Házban lesz látható a közel 30 fotónak és ezekre íródott verseinknek a kiállítása.

Szeretek a Facebookon is megosztani írásokat, verseket. Több online magazinban is jelennek meg rendszeresen alkotásaim. Így a Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazinban, a MIR-Magyar Irodalmi Rovatban, az Irodalmi C/irkáló portálon, valamint a Sumida Folyó Hídja Kulturális Magazinban.

Fotó: Költők, az előadók és felkészítő tanárok az „Impressziók avagy az egyszer volt idő ”  téli fotókiállítás megnyitóján

Sok író elvonul a zajos nagyvilágtól, ha írni akar. Nálad ez hogy működik?

Amikor az elme csendes és szelíd, akkor lehet igazán alkotni. Amikor felülemelkedem a hétköznap csip-csup ügyein, akkor érzem otthon magam. Ehhez szükséges az elvonulás, a természetben szemlélődés, vagy zenehallgatás. Persze ezt nem tudom megtenni mindig. Már napi 1 órás ilyen jellegű kikapcsolódás is hasznos tud lenni.

Mondanál pár szót a jövőbeni terveidről?

Idén szeretném kiadatni első novelláskötetemet Szavak nélkül címmel. Rövidebb-terjedelmesebb írásokat tartalmaz párkapcsolatokról, szakításokról, veszteségekről. Amikor tehetem csak, ezen dolgozom.

Befejezésként egy rövid idézet Zsubrits Zsolt tollából:

“Nálam a vers a pillanatban születik meg, talán egyetlen röpke pillanatra. Ráadásul az eleven pillanatnak képes létezni. Igaz, akkor feltételek nélkül érint, felszabadít, átmos. Mint egy átélt érzés: áramlik, hullámzik, morajlik, átjár és távozik. Nálam a próza a képzeletben kap szárnyakat, a képzelettől. Rengeteg időt, energiát kíván. Többszöri nekifutásra áll össze a tartalom. Közben gyorsulások – lassulások, könnyed és súlyosabb szakaszok váltják egymást, míg elérek a végéig. A célig. És a verssel ellentétben a próza nem annyira a szívet, hanem sokkal inkább az elmét, a gondolatokat, a fantáziát edzi, nemesíti. Kicsit olyan a prózaírás, mint a hosszú távú futás. A tett, az akarás stabil és biztos, de a körülmények változhatnak bármikor. És valóban rengeteg időt, energiát, figyelmet kíván, az ujjgyakorlatok mellett. Leghatékonyabb, ha összeszedett vagyok, míg rovom a kilométereket, a sorokat. Ami közös a vers – és prózaírásban, az a csend. A belső ürességem nélkül nem születne egyetlen rím, egyetlen gondolat sem.”

Nagyon köszönöm az interjút, kíváncsian várjuk a kiállítást!

 

About Engi Zsuzsa

A korlátlan információ használat korát éljük. Özönlenek ránk minden irányból, kéretlenül a hírek. Az olvasó felelőssége, hogy mit fogad be, a mienk, szerkesztőké pedig, hogy tárgyilagosan tényeket mutassunk be. A véleményezés jogát pedig átengedjük olvasóinknak.

View all posts by Engi Zsuzsa →

One Comment on “Álomszárnyon egy költővel, aki civilben szakképzési tanácsadó. Interjú Zsubrits Zsolttal”

  1. Szeretettel gratulálok és sok-sok ihletben gazdag, sikeres évet kívánok!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük