„Az alkotás kezdetétől a tárlatig”- Baráti beszélgetés egy elhivatott győri fényvadásszal, Virág Lajossal

Fotópiknik 2017: Magyarázat

„A műalkotás a legeslegnagyobb talány, a megoldás pedig az ember.”
/Joseph Beuys (szobrászművész)/

 A világon másodpercenként sok ezer kép készül különböző rögzítő eszközzel (mobiltelefon, tablet, fényképezőgép.) és osztanak meg különféle közösségi felületeken. Sokan vannak olyanok is, akik a fotózást magasabb, művészi színvonalon, mások örömére végzik.

 Az ilyen alkotók egyike Virág Lajos „Vizuális barangoló és fényvadász”, a Győri Fotóklub Egyesület alkotója.

 Mai beszélgetésünk alapját a legújabb, Bognár Imrével közös Költészetnapi rendezvények sorába illeszkedő kiállításuk adja.

A mai modern világunkban majdnem minden kézben látható legalább egy hordozható eszköz, amivel képet lehet rögzíteni, majd másodperceken belül akár meg lehet osztani különböző közösségi oldalakon. Nálad hogyan kezdődött mindez?

 

 Portré: Virág Lajos. Hargitai Bea rajza.

 Mint oly sokan én is már gyermekkoromban, közel 50 éve vettem kezembe először fényképezőgépet, amelybe még filmet kellett betölteni. Édesapám orosz Smena gépét markoltam fel, s próbáltam belőle kihozni valamit.

Nem sikerült, mert ekkor még nem sok fogalmam volt a dolgok menetéről, és azt sem tudtam, hogy kihez fordulhatok segítségért. Mindez azonban nem vette kedvemet, és rabjává váltam a fotózásnak.

Ezzel új világ, új élmények tárultak fel előttem, s a megismerés vágya hajtott tovább az utamon.

Milyen úton jutottál el a mai kor eszközéhez, a digitális fényképezőgéphez?

Évekkel később, amikor már pénzkeresővé váltam, egy másik orosz géppel kezdtem ki. Megvettem az első tükörreflexes (még filmes) gépemet, egy Zenit TTL képében. Azután ugyancsak filmes formátumú Praktica BMS géppel, s a hozzávaló objektívekkel bővült a felszerelésem (Természetesen ezek ma is féltve őrzött kincseim!). Nagy lendületet adott ambícióimnak gyermekeink születése és növekedése, valamint néhány elfogadható kép elkészülte.

Később munkahelyi feladatommá vált a rendezvények és események rögzítése, így sok riport jellegű fotót készítettem. Nyugállományba kerülésem után beiratkoztam egy fotótanfolyamra, ahol már digitális géppel a kezemben megismerkedtem a fotózás elméleti kérdéseivel.

Képi látásomat ezen a tanfolyamon Pillák István (Győri Fotóklub Egyesület) formálta. A Győri Fotóklub Egyesület tagjaként (2012. január 1. óta) immár egy tükörreflexes digitális géppel próbálom megfogalmazni érzéseimet, gondolataimat, és kísérelem meg visszaadni az általam látottakat.

A Magyar Fotóművészek Világszövetségének pedig 2014. április 1- én lettem tagja.

A közösségi csoportokban sok szelfit és az utazás során készített fényképet osztanak meg. Te mit kezdesz az elkészített képeiddel?

A kidolgozott és előhívott képeimet egyéni és csoportos kiállításokon mutatom be a közönség előtt.

Ezeknek a kiállításoknak a nagy részét én szervezem, és én kérem fel alkotókat a kiállításon való közreműködésre.

Általában olyan alkotókat kérek fel egy- egy részvételre, akiknek a képi gondolkodása, a fotózásról alkotott felfogása hasonló az enyémhez.

Néhány felvételt természetesen én is közzé teszek a világhálón, így is meggyőződhetek a munkám sikerességéről. Ez lehetőséget ad a vélemények kicserélésére, a tapasztalatok átadására és módot ad arra is, hogy írjanak a képekhez verseket. Így kerültem kapcsolatba helyi versírókkal, az Író Alkotó Klub tagjaival (Jakab Ilona Shanti, Kerecsényi Éva, Krajtsovits Katalin, Ötvös Németh Edit, Vönöczkiné, Gmeindl Margitka, Zsubrits Zsolt) és más, vidéken élő verselővel.

Az ő verseik is olvashatók a 2019. április 12- én nyíló Költészetnapi tárlatunkon.

Fotó: Szellem(i) munkás

Milyen szempontokat veszel figyelembe akkor, amikor egy kiállításra készülsz?

Először a témát választom ki, majd keresek ehhez a témához alkotótársakat. A tárlat számomra mindig valamilyen vizsga, társadalmi összejövetel és közösségi élmény is. Ekkor találkozhatok és beszélgethetek a szemlélődőkkel, ami az azonnali visszacsatolás terepe is egyben. A kiállítási hely megválasztásában és a kiállítás berendezésében meghatározó szempont a kiállítótér is, mert a különböző helyiségek más- más hangulatot árasztanak. A közreműködők felkérése is meghatározó jelentőségű a sikeres megnyitó megtartásában.

Fotó: Fény és árnyék kiállítás 2017.

 Van-e valami saját technikád, ami kimondottan rád jellemző?

Azt hiszem, elsősorban a témaválasztás, ami jellemző rám. Szeretem fotózni a részleteket, a tájból kiragadott elemeket. A képek kidolgozásában törekszem a képi egyszerűségre, kedvelem az archaikus (cianotípia, szépia, stb.) kidolgozási stílusok digitális megfelelőit, ugyanakkor kerülöm a „túlcicomázott” képeket. Szeretem a gondolatébresztő, töprengésre késztető alkotásokat.

Fotó: Családi béke

Kikkel szoktál együtt dolgozni?

 A kiállítások megnyitóján rendszerint hívok olyan személyeket, akik más művészeti ágak képviselői (zenészek és szavalók), ők színesítik a vizuális hatást, teljesebbé teszik a művészi élményt.

A kiállításon a közönség előtti megjelenés több személy együttműködésének eredményeként jön létre, mely az következő felkészítő tanárok segítségével és támogatásával valósul meg:

Erdő-Schaffer Rita hangszeres művésztanár
Klausz Adrienn zenetanár
Süveges Jusztínia tanár
Ézsiásné Nyári Piroska és Szütsné Tar Viktória zenészek.

Híreim szerint most újabb kiállításra készülsz. Kérlek, beszélj erről! Honnan az ötlet?

Már gyermekkoromban vonzott a művészet. Szerettem festmény albumokat forgatni, gyűjtöttem a képeslapokat és jó barátságba kerültem a versekkel. Ez a barátság azóta is tart, sőt bővült, mert az alkotókkal személyes kapcsolatba kerülhettem. Az Író Alkotók Klubjának tagjaival való együttműködésünknek egy kis kiállítás volt a kiindulópontja. Ők kértek tőlem képeket, amelyekre születtek meg a versek, így végül a két művészeti ág eggyé olvadt. A következő közös megjelenést, s egyben nagy kihívást az jelentette, amikor én kaptam verseket. Ennek a vége is egy közös kiállítás lett, ami kibővült a harmadik művészeti ággal, a zenével. Az idei, Bognár Imrével közös Költészetnapi tárlatunk már más, vidéken élő alkotók Gulyás Ildikó (Szolnok) és Kirschner Gyula (Verőce) verseit is bemutatja.

Fotó: Impressziók avagy az egyszer volt idő kiállítás 2018

Melyek a kedvenc témáid?

Mindig az, amivel éppen foglalkozom. Persze ez így nem teljesen igaz! Szeretem a makró fotózást, az épületeket és a geometriai elemek fotózását. Az egészből kiragadott részletek izgatnak, mert mélyebb gondolatokat, asszociációkat indítanak, vagyis gondolkodásra késztetnek.

Fotó: Pihenőben

Honnan jönnek az ötletek?

Ez nagyon változó. A szerencse faktor jut szerephez, amikor a fotós „belebotlik” a témába (pl. egy utcai jelenet), máskor hosszas tervezés (pl. virágok fotózása), gondolkodás előzi meg a fotó elkészültét (pl. egy épületrész fotózása kedvező fényviszonyok között). Sokszor pedig a fotóstársak hívják fel egy- egy témára a figyelmet (pl. fotótúrák során).

Milyen útja van a fotóművésszé válásnak?

A művésszé válásnak ma két útja van. A hivatalos, kanonizált útja a megfelelő felsőoktatási intézmény képzési programjának zárásaként a diploma megszerzése.

A másik út, amikor a pályázatokon megszerzett minősítések után a jogosult országos szövetség kiállítja a művészi diplomát. Mindkét út feltételez bizonyos elméleti tudást, ismereteket, valamint a megszerzett ismeretek alkalmazását az alkotás folyamatában.

Ettől függetlenül a közvélemény művésznek tarthatja az alkotót a műveiben megjelenített művészi hatások és az alkotásaiban megjelenített hatások miatt. Művésszé tehát nem kinevezés által, nem a főiskolai (egyetemi) félévek eredményes lezárásával, hanem az alkotó munkáinak fogadtatásával, a művészi tevékenysége alapján válik valaki.

Mit tapasztalsz, felválthatják-e a digitális képek, az internet világa a hagyományos, papír formátumot?

A televízió, majd különösen a videomagnók megjelenésével, mindenki a mozi haláláról beszélt, aztán egy rövid hanyatlás után új lendületet vett a film.

Mára mindegyik médium megtalálta szerepét és helyét az emberek mindennapjaiban. A technikai fejlődés eredményeként létrejött digitális technika új és más lehetőségeket ad a hagyományos, analóg technikával szemben.

A digitális képek rövid idő alatt nagy utat járhatnak be a virtuális térben, ezzel szemben a hagyományos papír alapú képek ugyanannyi idő alatt egy szűkebb kör számára nyújtanak vizuális élvezetet. A papír alapú képek más térben és időben mutatják fel az alkotót, más minőségű közösséget építenek a virtuális társával ellentétben.

Úgy gondolom, a digitális képek nem fogják teljesen kiszorítani a hagyományos papír képet, a szerepük letisztulása után mindegyik majd a saját útját járja tovább.

Van-e valamilyen közösség, ahol hasonló érdeklődésű emberekkel találkozhatsz, alkothatsz, szellemileg fejlődhetsz?

A Győri Fotóklub Egyesület tagjaként több lehetőség adódik a hasonló érdeklődésű fotóssal való eszmecserére és a tapasztalatcserére. A klubbeli beszélgetések mellett természetesen fontos az egyéni felkészülés, a szaklapok, folyóiratok és szakkönyvek forgatása.

Fotó: Köszöntő (Bognár Imre Tivadar felvétele); Összhang képek versek üzenete Költészetnapi kiállítás 2018

Fotó: Megnyitó beszéd (Bognár Imre Tivadar felvétele); Nekünk „mindegy” 111 éves a Soproni Fotóklub 2018

 Sok fotós járja a nagyvilágtól, ha fotózni akar. Nálad ez hogy működik?

Egy Távol- Keleti tanítás szerint nem a cél, hanem az úton levés, a keresés, a szemlélődés és a témák iránti érdeklődés a fontos.

Izgalmas dolog a világot járni, új tájakat, élményeket és élethelyzeteket megismerni. Még kivételesebb, ha sikerül az útról úgy hazatérni, hogy elkészült egy-két remek fotó.

Én is megfordultam néhány külföldi országban, sikerült néhány, pályázaton elismert képet is készítenem.

Fotó: Navaggio öböl Zakynthos

Ugyanakkor a „hazai pálya” is, ha figyelmesen szemlélődünk, tartogat izgalmas, felfedezni és lefényképezni váró dolgokat.

Fotó: Alkony bíborban

Mik a terveid az elkövetkező időszakra?

Rövid távú tervek között szerepel, hogy az idei Költészetnapi kiállításra tervezünk még egy képes- verses katalógus megjelentetését is. A nyáron lehetőségem lesz Székesfehérváron bemutatkozni, majd Sopronban vár egy kiállítási lehetőség.

Az őszre egy szakrális témát feldolgozó kiállítást szeretnék összeállítani, amihez a társak már meg vannak, a további lépéseket pedig közösen kell kialakítanunk.

Hosszabb távú terveim között szerepel egy fotóalbum összeállítása, megjelentetése.

Fotópiknik 2017: Körülvéve

Fotópiknik 2017: Riport a Fotópikniken

Fotópiknik 2018: Az utolsó simítások

Az interjút készítette: Zsubrits Zsolt

About Engi Zsuzsa

A korlátlan információ használat korát éljük. Özönlenek ránk minden irányból, kéretlenül a hírek. Az olvasó felelőssége, hogy mit fogad be, a mienk, szerkesztőké pedig, hogy tárgyilagosan tényeket mutassunk be. A véleményezés jogát pedig átengedjük olvasóinknak.

View all posts by Engi Zsuzsa →

One Comment on “„Az alkotás kezdetétől a tárlatig”- Baráti beszélgetés egy elhivatott győri fényvadásszal, Virág Lajossal”

  1. Csodálatos gondolatok egy értékes művésztől. Kívánom, hogy vizuális barangolása sok kellemes élménnyel ajándékozzon meg minden művészetet kedvelő embert.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.