Március 15. – Kossuth-díjak

Budapest, 2019. március 15., péntek (MTI) – Magyarország köztársasági elnöke a nemzeti ünnepen Kossuth-díjakat adott át. Az MTVA Sajtóadatbankjának összeállítása a kitüntetettekről:

     Kossuth-nagydíjat vehetett át:

 TÖRŐCSIK MARI, a nemzet színésze, a nemzet művésze, Kossuth-, Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész 1935. november 23-án született a Heves megyei Pélyen.

A Színház- és Filmművészeti Főiskola operett szakának elsőéves hallgatójaként kapta meg Fábri Zoltán Körhinta című alkotásának főszerepét. 1956-ban a cannes-i filmfesztiválon sokakat megigézett törékeny alakja, kifejezőerejének gazdagsága. Főiskolás éveiben annyit forgatott, hogy három vizsgára nem jutott ideje, ezért diplomáját évtizedekkel később az elmulasztott vizsgák pótlása nélkül kapta meg.

1958-ban a Nemzeti Színház szerződtette. A következő három évben tíz filmet forgatott, a kor legjobb alkotásaiban játszhatott (Külvárosi legenda, Vasvirág, Édes Anna), Jancsó Miklós rendezte a Csend és kiáltásban, majd a Szerelmem, Elektrában. Ezt követte a Szerelem Makk Károllyal, majd megismerkedett későbbi férjével, Maár Gyulával, aki neki írt filmeket, a Déryné, hol van? című alkotásért 1976-ban elnyerte a legjobb női alakítás díját a cannes-i filmfesztiválon.

Vígjátékokban is szerepelt (Gárdos Péter: Szamárköhögés, Tímár Péter: Csapd le csacsi), később felfedezték a “fiatalok” – Xantus János, Kamondi Zoltán, Janisch Attila, Fazekas Csaba – is. Legutóbb Mészáros Márta Aurora Borealis – Északi fény című filmjében alakított főszerepet.

Színpadi színésznővé Zorin Varsói melódiájában nyújtott alakításával vált. Kiváló rendezők segítségével bonthatta ki ösztönös adottságait, művészi eszközeinek kiteljesítésében Jurij Ljubimov és Anatolij Vasziljev is inspirálta.

    1978-ban megvált a Nemzeti Színháztól, a győri Kisfaludy Színház művészeti vezetője lett, 1980-tól a Mafilm, 1990 és 1993 között a szolnoki Szigligeti Színház társulatának tagja, 1993 és 1996 között a Művész (Thália) Színház művésze, 1993-tól egy évig igazgatója volt. 1990-től 1992-ig a Magyar Színészkamara elnökeként is tevékenykedett. 2002-ben újra a Nemzeti Színház tagja lett.

Az elmúlt fél évszázad egyik legnagyobb magyar színművésze eljátszott mindent, amit színésznő eljátszhat: tragikus alakoktól komédiáig, társadalmi szerepektől zenés játékokig, karakterszerepekig.

2008 őszén hetekig intenzív ellátásra szorult. 2009-ben Kaposváron Marguerite Duras Naphosszat a fákon című színművében állt újra színpadra, majd a Nemzeti Színházban Ibsen Brand és Brecht Galilei élete című darabjában láthatta a közönség.

Az elmúlt két évben több alkalommal ismét kórházba került hosszabb-rövidebb időre. 2018 nyarán vállalt újra színészi munkát, a Sztalker Csoport előadásában, William Faulkner Míg fekszem kiterítve című kisregénye nyomán készült darabban hallhatta hangját a közönség.

1959-ben Balázs Béla-díjjal, számos nagy nemzetközi fesztiválon a legjobb női alakítás díjával tüntették ki, 1994-ben életműdíjat kapott a Magyar Filmszemlén. Kétszer tüntették ki Jászai Mari-díjjal (1964, 1969) és Kossuth-díjjal (1973, 1999), 1971-ben érdemes művész, 1977-ben kiváló művész címet kapott. 2000-ben a nemzet színésze lett. A Prima díjat 2003-ban, a Prima Primissima Jubileumi díját 2007-ben kapta meg. Többször is elnyerte a Színikritikusok Díját. 2011-ben a Színházi Kritikusok Céhének életműdíjával, 2014-ben a Nemzet Művésze díjjal tüntették ki, 2015-ben Kölcsey Ferenc-emlékplakettet kapott, 2017-ben a Magyar Művészeti Akadémia Nagydíjával tüntették ki. Nyolcvanadik születésnapja alkalmából a nevét viselő ösztöndíjat alapítottak. Pályájáról és civil életéről több könyv is megjelent.

GYÖNGYÖSSY KATALIN Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész 1940. június 15-én született Sátoraljaújhelyen.

A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1959-1963 között végezte el. Már főiskolásként is több színdarabban szerepelt, többek között Gorkij: Kispolgárok című drámájában, valamint Federico García Lorca: Don Cristóbal meg Rosita kisasszony tragikomédiája című színművében. 1963-tól a szolnoki Szigligeti Színház, 1969-től a miskolci Nemzeti Színház, 1970-től a József Attila Színház, 1972-től ismét a miskolci, 1979-től a pécsi Nemzeti Színház, majd 1981-től a Győri Nemzeti Színház (1992-ig Kisfaludy Színház) társulatának tagja volt. Az utóbbi időben újra Szolnokon játszik.

Emlékezetes alakítást nyújtott többek között Tolsztoj Anna Kareninájában mint Scserbackaja hercegnő, Scarnacci-Tarabusi Kaviár és lencse című komédiájában Chaiarelli d’Adda szerepében, volt Olga Csehov Három nővérében, Rozina Beaumarchais Figaró házassága című darabjában, Paula Örkény István Macskajátékában, Blanche Tennessee Williams A vágy villamosa című drámájában. A szolnoki Szigligeti Színházban jelenleg Robert Thomas Nyolc nő című színművében Mamy, a nagymama szerepében látható.

Számos mozi- és tévéfilmben is szerepelt. Első jelentős filmszerepe Bacsó Péter Nyár a hegyen (1967) című filmdrámájában volt, de játszott a Banovich Tamás rendezte Szép magyar komédiában, a Gyöngyössy Imre rendezésében készült Szarvassá vált fiúkban, és ő játszotta Márai Sándor feleségét, Lolát Az emigráns című Dárday István-Szalai Györgyi-filmben. Forgatókönyvírója volt az Oscar-díjra is jelölt Jób lázadása című filmnek.

Művészetéért 1977-ben Jászai Mari-, 1996-ban Déryné-, 2000-ben Szent István-díjat kapott. 2002-ben a Győri Nemzeti Színház örökös tagja lett. 2006-ban Gundel Művészeti Díjjal, 2007-ben VoxCar-díjjal tüntették ki. 2011-ben érdemes művész címmel, 2016-ban a Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti-díjával ismerték el. 2013-ban arany diplomát kapott 50 éve színművész szakon végzett hallgatóként.

 SZIGETHY GÁBOR színház- és irodalomtörténész, rendező, író 1942. szeptember 29-én született Budapesten.

1967-ben szerzett diplomát az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar-népművelés szakán. 1968-1971 között a Színháztudományi Intézet tudományos segédmunkatársa. 1971-1976-ban a Kritika című kulturális folyóirat főszerkesztő-helyettese, 1976 és 1993 között az ELTE Felvilágosodás és Reformkori Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének oktatója, majd adjunktusa.

1990-ben részt vett a Veszprémi Egyetem Színháztudományi Tanszékének (ma a Pannon Egyetem Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének része) megalapításában. 1993-tól a veszprémi Petőfi Színház rendezője, 1997-től a feleségével, Gábor Júliával korábban létrehozott Ruttkai Éva-emlékszoba igazgatója volt. 1999-től a Duna Televízióban készített dokumentumfilmeket, oktatott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. 2009-2011 között a Győri Nemzeti Színház rendezője és művészeti tanácsadója volt.

1968 óta jelennek meg írásai, tanulmányai, 1981 és 1989 között szerkesztette a Gondolkodó magyarok művelődéstörténeti sorozat köteteit. Könyvet írt több jeles színészről (Dajka Margit, Kállai Ferenc, Bessenyei Ferenc, Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva), kiadta Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán, Mezei Mária írásait. Tanulmánykötetei jelentek meg a reformkori és a 20. századi magyar irodalomról és történelemről, foglalkozott az olasz kultúra történetével és az 1956-os forradalom történetével. Neves előadók közreműködésével hanglemezeket, hangos könyveket készített többek között Krúdy Gyuláról, Babits Mihályról, a Pannonhalmi Főapátság kéziratos kincseiről.

2012-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.

 dpz \ dsa \ dvt \ brr

 MTI 2019. március 15., péntek 14:30

Kép forrása:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kossuth-d%C3%ADj#/media/File:Kossuth_Petit_Journal.jpg

About Engi Zsuzsa

A korlátlan információ használat korát éljük. Özönlenek ránk minden irányból, kéretlenül a hírek. Az olvasó felelőssége, hogy mit fogad be, a mienk, szerkesztőké pedig, hogy tárgyilagosan tényeket mutassunk be. A véleményezés jogát pedig átengedjük olvasóinknak.

View all posts by Engi Zsuzsa →

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük